Jégkristályok (főleg jégből álló felhők) által létrehozott légköri fényjelenségek.
Leggyakoribb megjelenési formája a 22°-os sugarú gyűrű (kör) és a melléknap, a Naptól 22°-ra jobbra és balra.
A gyakori haló fajtákról alapos leírást és szép fotókat találhatsz pl. itt. A weblapomon csak egy-két különlegességről láthattok képeket.
A melléknapkör (parhelic circle) egy fehér sáv a melléknapok magasságában, mely az egész égbolton körbefut. A kép bal szélén a melléknapkör és a Wegener-ívek metszéspontja kirajzol egy leheletfinom "X"-et, ez az ellennap (anthelion).
A 22°-os gyűrű Nap feletti pontja és az ellennap között átívelő snassz, vékony fehér csík. Ennek ellenére a halo-megszállottak odavannak, ha felbukkan, mert ez kb. évente egyszer fordul elő! A fényképeket a melléknapkör uralja.
Csak egy béna telefonos képre futotta erről a pazar színekben tündöklő gyöngyszemről.
46 °-kal a Nap alatt jelenik meg, ennek köszönheti ritkaságát: reggel/este, illetve télen esély sincs a megpillantására. Az angol elnevezés amúgy "circumhorizon arc", gyakorlatilag a "horizontmenti" kifejezés szemléletesebb lenne.
Viszonylag vékony, de fokozatosan sűrűsödő cirruszfátyol alatt tűnt fel az első versenyző, egy körülzárt halo (circumscribed halo: a 22°-os gyűrű mellé gyakran felső és alsó érintőívek társulnak, ezek a Nap emelkedésével a gyűrű felé hajlanak, végül összeérnek, és körülzárják azt). Ahogy az lenni szokott, a "körülzáró", összeért érintőívek a markánsabbak, belül a 22°-os gyűrű kissé elveszni látszik.
A körülzárt halo mellé megjelent egy nehezen kivehető melléknapkör-kezdemény. De miért elégedtem meg egy ilyen alulexponált felvétellel?
No, pofásodik ez, mint a kölyökgólya! A melléknapkör továbbra sem túl fényes, de legalább szép folytonos.
Végül megjelent egy pasztellszínű horizontkörüli ív is.